Sascha
A munkahelyemen pesze nincs egyáltalán "nagy nap", mint ahogy Rhea mondta. Nincs nagy tömeg, szóval jól bírom a tempót.
Blake <3: Ma beugrom a Smile-ba. Csók!
Nézem a barátomtól kapott SMS-t.
Én: Fél 3-ig itt leszek. Várlak! :*
Pötyögöm vissza.
Blake <3: Ma beugrom a Smile-ba. Csók!
Nézem a barátomtól kapott SMS-t.
Én: Fél 3-ig itt leszek. Várlak! :*
Pötyögöm vissza.
Az első szünetem nemsokára lejár, ezért gyorsan megiszom az utolsó korty kávémat, majd a mosdóba sietek, hogy megigazítsam a hajam és a ruhám. A tükörbe nézve gyorsan kihúzom a gumit a hajamból, kicsit megrázom barna hullámos loboncomat, majd újból felkötöm. Megigazítom a kötényemet, ami jelzi, hogy itt dolgozom és lesimítom zöld topomat, amit a húgom választott nekem ma reggel. Közelebb hajolok a tükörhöz, hogy megbizonyosodjak róla, hogy nem kentem el a szempillaspirálom szemdörzsölés közben. Szerencsére most eltaláltam és jó minőségűt vettem, ezért nem hagyott nyomokat a szemem körül. Még utoljára végignézek magamon és megállapítom, hogy egész jól festek ma. Többször kellene Rhea segítségét kérnem ruhaválasztás terén. Ez a sötétzöld top nagyon jól kiemeli szemem színét, ami ugyanolyan színű. Még az a néhány barna pötty is éléggé észrevehető benne.
Még, hogy a húgom bolond?! Neki van a világon a legjobb ízlése.
Kilépek a mosdóból és újból munkába állok. Még mielőtt odamennék a kávégéphez, hogy folytassam azt, amit szünet előtt csináltam, Cora, a főnök felesége megkér, hogy inkább a rendeléseket vegyem fel. Egy fekete kávé tejszínnel Tucker bácsinak, két erdeigyümölcsös süti és Fanta a szerelmespárnak, epresfánk Duci Danny-nek.
Miután ezeket mind az asztalhoz szállítom, meghallom, hogy nyílik az ajtó és új vendégek érkeznek. Nem figyelek arra, mert egy tollat keresek, amivel felírhatom a következő rendeléseket, mert a másik kifogyott. Gyorsan kérek egy újat Cora-tól, majd a szememmel megkeresem az újonnal érkezőket. Meg is találom egyik ablak melletti asztalnál. De ahogy ez megtörténik, máris görcsbe rándul a gyomrom. Két hihetetlenül jóképű pasi ül ott. Mindkettő elég nagytermetűnek tűnik. Egyiknek sötétbarna hosszabb haja van, ami eléggé kuszán áll, de nagyon jól áll neki, amit biztosan ő is tud. A másik arcát nem látom, csak annyit tudok megállapítani a külsejéből, hogy sötétszőke haja van és széles válla.
Összeszedem minden bátorságomat és odasétálok hozzájuk, abban a reményben, hogy nem égetem le magam.
- Sziasztok! Mit adhatok? - erre mindketten felém néznek. A barnáról a szőkére pillantok és azt hiszem, hogy mentem elájulok, mikor belenézek csodálatos türkizkék szemébe.
Rowan
A barna hajú pincérlány megbűvölve néz Hunter-re, amin nem kéne meglepődnöm, mert a haveromért odavannak a csajok, de nagy meglepetésemre ő is merőn bámulja a csajt. Szinte kellemetlenül érzem magam, mert olyan érzésem van, mintha én lennék a fölösleges harmadik. De mielőtt cikivé válna a dolog a lány megrázza picit a fejét, mintha ki akarná azt szellőztetni, majd kérdőn rám néz. Először nem kapcsolok, hogy mit akar, de utána beugrik, hogy a rendelést szeretné felvenni.
- Négy fánkot kérek, két fekete csokisat és két erdeigyümölcsöset.
- Négyet? - néz rám nagy szemekkel.
Hát igen, elég jó az étvágyam.
- Igen. És egy kólát is mellé.
- Rendben. - írja fel zavartan a noteszébe, majd Hunter felé fordul.
- Én csak egy tiramisut és egy Fantát. - mondja mosolyogva.
A lány ezt is felírja, majd kissé kipirult arccal megfordul és elmegy.
- Hát ez kész! - nevetek halkan.
- Mi van? - vonja össze szemöldökét Hunter.
- Mi volt ez köztetek?
- Semmi sem volt, mire gondolsz? - bámul kifele a paldótól plafonig érő ablakon.
- Úgy tűnt, mitha a kis pincércsaj egészen elbűvölt volna téged.
- Nem bűvölt el, csak nagyon szépnek találom. - vonja meg a vállát.
- Egész csinos. - erősítem meg az állítását, mert amellett, hogy tényleg komolyan gondolom, kíváncsi vagyok a reakciójára.
- Szerintem nem hozzád való. Rendes lánynak tűnik. - mondja egy kis éllel a hangjába, mire kajánul rámosolygok.
- Ne aggódj haver. Meghagyom neked a kicsikét. - a válaszul csak egy szúros pillantást kapok, mert a lány már felénk tart a rendelésünkkel. Leteszi elénk, majd Hunter-re mosolyogva tovább megy a dolgára.
Hát nem csodálozom, hogy meglepődött, hogy 4 fánkot kértem, mert egy darab akkora, mint a tenyerem. Nem mintha nem bírnám megenni. Említettem már, hogy jó az étvágyam? Gyorsan neki látok és két perc alatt három fánkot már el is fogyasztok.
- Nem úgy van a szabályunk, hogy nem keltünk feltűnést? - kérdi Hunter, miközben lassan fal egyet a tiramisu tortájából. Persze, mikor nincsenek körülöttünk emberek képes egy fél őzet felfalni.
- Mért? Nagyon finom. - mondom, miközben a kezembe veszem a negyediket is.
- Elhiszem, de te úgy eszel, mintha egy hete nem ettél volna.
- Na és? Éhes vagyok. - harapok egy nagyot a kajámból.
- Vagy inkább nem tudod modernálni magad.
- Ezt nem veszem sértésnek. - csak megcsóválja a fejét és befalja az utolsó falás tiramisuját, pont mikor én is végzek a fánkommal.
Nyílik a bejárati ajtó és egy velünk egykorúnak tűnő alak lép be. Gazdag selyemfiúnak tűnik a márkás cuccaival és napszemüvegével. Az ilyeneket vertem el jól a gimiben. Körülnéz, majd a tekintete megakad a pincércsajon és felé veszi az irányt. Ezt Hunt is észre veszi. A fiú odasétál a lány hátához és hátulról átöleli. A csaj megfordul és mosolyogva futó puszit ad a fiú szájára. A haveromra nézek, aki összehúzott szemmel figyeli őket.
- Féltékenység szagot érzek. - jegyzem meg gúnyosan.
- Fogd be. Tévedsz. - fordul felém, de nem tűnik valami meggyőzőnek.
- Csapd le a ficsúr kezéről. Hidd el, menni fog. - adom az ötletet, de Hunter csak rosszallóan a fejét csóválja.
Iszok pár kortyot a kólámból, majd kinézek az ablakon. A tekintetem hirtelen egy zafírkék szempárral találkozik. Az utca túloldalán áll és picit félredöntött fejjel merőn bámul. A lány nem fordítja el a fejét, mikor észreveszi, hogy rajta kaptam, nem jön zavarba. Továbbra is úgy néz, mintha tanulmányozna. Pár évvel fiatalabb lehet nálam, de tekintetében több értelmet látok, mint a saját nagyapáméban, aki egyetemi professzor volt. Megtöröm a szemkontaktusunkat és egész testét szemügyre veszem. Nem túl magas, sőt hozzám képest eléggé alacsony, úgy a mellkasomig érhet. Egy fehér combközépig érő ruha van rajta, amiben meg tudom állapítani testi adottságait. Formás lábai vannak, keskeny dereka és kis mellei. Túl vékony és törékeny az én ízlésemnek, mégis el kell ismernem, hogy gyönyörű. Szőke hajával és ártatlan kinézetével olyan, mint egy angyal.
Visszavezetem tekintetemet az arcára, de már nem engem bámul, hanem Huntert. Nem tetszik ez nekem, magam sem értem, hogy mért.
- A kiscsaj valamelyikünket nagyon kinézte magának. - nevet fel Hunt, mivel ő is észre vette a lányt.
- Mindjárt visszajövök! - pattanok fel az asztaltól.
- Hová mész? Csak nem meg akarod fogni magadnak? - kiált utánam, de nem törődöm vele, megyek tovább.
Nagy szerencsétlenségemre két gyerek is elszalad előttem, ezért lassítanom kell, hogy nehogy belém ütközzenek. Mire az ajtóhoz érek, meglátom, hogy egy idős házaspár van a bejáratnál, így megadom nekik az elsőbbséget, hogy bejöjjenek.
Mire kiérek az utcára a lány már nincs ott, ahol eddig állt. Körülnézek, de még az éles látásommal sem találom őt. Viszont egy édeskés illatot érzek a levegőben és biztos vagyok benne, hogy ez csakis hozzá tartozhat.
- Nem úgy van a szabályunk, hogy nem keltünk feltűnést? - kérdi Hunter, miközben lassan fal egyet a tiramisu tortájából. Persze, mikor nincsenek körülöttünk emberek képes egy fél őzet felfalni.
- Mért? Nagyon finom. - mondom, miközben a kezembe veszem a negyediket is.
- Elhiszem, de te úgy eszel, mintha egy hete nem ettél volna.
- Na és? Éhes vagyok. - harapok egy nagyot a kajámból.
- Vagy inkább nem tudod modernálni magad.
- Ezt nem veszem sértésnek. - csak megcsóválja a fejét és befalja az utolsó falás tiramisuját, pont mikor én is végzek a fánkommal.
Nyílik a bejárati ajtó és egy velünk egykorúnak tűnő alak lép be. Gazdag selyemfiúnak tűnik a márkás cuccaival és napszemüvegével. Az ilyeneket vertem el jól a gimiben. Körülnéz, majd a tekintete megakad a pincércsajon és felé veszi az irányt. Ezt Hunt is észre veszi. A fiú odasétál a lány hátához és hátulról átöleli. A csaj megfordul és mosolyogva futó puszit ad a fiú szájára. A haveromra nézek, aki összehúzott szemmel figyeli őket.
- Féltékenység szagot érzek. - jegyzem meg gúnyosan.
- Fogd be. Tévedsz. - fordul felém, de nem tűnik valami meggyőzőnek.
- Csapd le a ficsúr kezéről. Hidd el, menni fog. - adom az ötletet, de Hunter csak rosszallóan a fejét csóválja.
Iszok pár kortyot a kólámból, majd kinézek az ablakon. A tekintetem hirtelen egy zafírkék szempárral találkozik. Az utca túloldalán áll és picit félredöntött fejjel merőn bámul. A lány nem fordítja el a fejét, mikor észreveszi, hogy rajta kaptam, nem jön zavarba. Továbbra is úgy néz, mintha tanulmányozna. Pár évvel fiatalabb lehet nálam, de tekintetében több értelmet látok, mint a saját nagyapáméban, aki egyetemi professzor volt. Megtöröm a szemkontaktusunkat és egész testét szemügyre veszem. Nem túl magas, sőt hozzám képest eléggé alacsony, úgy a mellkasomig érhet. Egy fehér combközépig érő ruha van rajta, amiben meg tudom állapítani testi adottságait. Formás lábai vannak, keskeny dereka és kis mellei. Túl vékony és törékeny az én ízlésemnek, mégis el kell ismernem, hogy gyönyörű. Szőke hajával és ártatlan kinézetével olyan, mint egy angyal.
Visszavezetem tekintetemet az arcára, de már nem engem bámul, hanem Huntert. Nem tetszik ez nekem, magam sem értem, hogy mért.
- A kiscsaj valamelyikünket nagyon kinézte magának. - nevet fel Hunt, mivel ő is észre vette a lányt.
- Mindjárt visszajövök! - pattanok fel az asztaltól.
- Hová mész? Csak nem meg akarod fogni magadnak? - kiált utánam, de nem törődöm vele, megyek tovább.
Nagy szerencsétlenségemre két gyerek is elszalad előttem, ezért lassítanom kell, hogy nehogy belém ütközzenek. Mire az ajtóhoz érek, meglátom, hogy egy idős házaspár van a bejáratnál, így megadom nekik az elsőbbséget, hogy bejöjjenek.
Mire kiérek az utcára a lány már nincs ott, ahol eddig állt. Körülnézek, de még az éles látásommal sem találom őt. Viszont egy édeskés illatot érzek a levegőben és biztos vagyok benne, hogy ez csakis hozzá tartozhat.
