Hunter
- Ma bemegyek a Smile-ba. - mondom Rowan-nek reggelizés közben.
- Jövök én is. - feleli két falás között.
- Előre figyelmeztetlek, hogy ha nem leszel kész időben, nélküled megyek.
- Oké-oké. Amúgy meg mi a helyzet a pincércsajjal? - érdeklődik.
- Sascha a neve. - mondom nyomatékosan. - Megszereztem a számát egyik munkatársától, a fél éjszakát pedig végig sms-eztük. - vigyorgok.
- Úgy áll a helyzet, hogy lehet nemsokára új barátja lesz?
- Hidd el, addig nem állok le. Nem illik hozzá az a bájgúnár. - a mosolyom elhalványul, amikor eszembe jut az a kis strici. Ami azt illeti, eddig csak egyszer láttam, de már így is utálom.
- Holnap nehogy azt mondd, hogy belezúgtál a kis Sascha-ba. - jegyzi meg Rowan gúnyosan.
- Hülye vagy? Alig ismerem. Az egy dolog, hogy nagyon tetszik, de a szerelem egy egészen más tészta.
- Ha te monodod...
***
Mikor leülünk a kévézóba, néhány másodperc múlva meg is jelenik Sascha. Nagyon szexi ebben a kis rövidnadrágban. Hosszú barna lábai csak úgy könyörögnek, hogy ne hagyjam őket figyelmen kívül, de muszáj felnéznem, mert a végén rajtakap, hogy stírölöm. Mikor belenézek szép zöld szemébe már nem is bánom annyira, hogy levettem a szemem a lábairól. Nem bírom megállni és rámosolygok, mire az ő ajkai is mosolyra húzódnak.
- Sziasztok!
- Szia! - köszönünk egymásnak.
- Mi újság, Sascha? Jól aludtál az éjjel? - kérdi Rowan egy kaján vigyorral. Komoran rámeredek, de ő nem hagyja abba a vigyorgást. Miért kellett elárulnom, hogy az éjszaka sms-eztünk?!
- Aha... persze, nagyon jól. - válaszolja Sascha nyugodtan. - Tudjátok már, mit rendeltek?
- Jelenleg csak egy kólát kérek. - úgy tervezem, hogy maradok egy ideig. Mondjuk addig, amíg végez.
- Nekem meg hozz egy nagy szelet feketeerdőt és egy csokis fánkot. - Rowan most sem hazudtolja meg magát.
- Oké. Pár perc és jövök. - ezzel ott hagy minket.
- Flörtölhetnél vele. Így soha nem hódítod meg. - csóválja Rowan a fejét.
- Mindennek eljön az ideje.
- A flörtölésnek most van itt az ideje.
Meglátom, hogy Sascha már is jön a rendelésünkkel, ezért csendre intem. Lepakolja Rowan elé a tortát, majd elém a kólát. Nem bírok magammal, így mikor felém hajol, én észrevétlenül mélyet szippantok az illatából. Nem mintha eddig nem éreztem volna. Ha 100 méter távolságban is van tőlem, úgy is képes vagyok érezni, de az, hogy ilyen közel van hozzám, teljesen más. Nagyon-nagyon finom. Valami gyümölcs, amit nem tudok meghatározni, de mostantól ez a kedvencem, az biztos.
Nagy bánatomra, néhány másodperc múlva el is húzódik.
Épp meg akarom kérdezni, hogy mit csinál munka után, amikor belép valaki az ajtón, Sascha figyelme, pedig odavándorol.
- Rhea! Itt vagyok húgi. - különös módon erre Rowan is felkapja a fejét.
A kis szőke lány a nővére felé néz, majd elindul felé. Sascha átöleli egyik kezével, mivel a másikban ott van a tálca. Ezután a kislány tekintete felém vándorol, de csak egy pillanatra, mert végül Rowan-en akad meg a szeme.
- Mi a helyzet, aranybogár? - kérdi tőle Rowan. A becenév hallatára Sascha és én is furán nézünk, de Rhea arcáról semmit nem lehet leolvasni.
- Ma este telihold van. - jegyzi meg Rhea minden bevezető nélkül.
Megfeszül a testem és Rowan-re nézek. Ő is nyugtalanul rám néz. Ez biztos csak véletlen. A kislány nem tudhat semmit. Csak megállapított egy tényt. Sascha mondta, hogy egy kicsit fura a húga. Mégis honnat tudná? Őrültség beparázni csak ennyitől!
- Sascha imádja a teliholdat. Mindig kiül az ablabka és képes órákig bámulni.
- Ez tényleg igaz. Tényleg nagyon szeretem nézni a holdat. - erősíti meg Sascha. Nem csak szép, de szereti a teliholdat. Tökéletes!
Kicsit megkönnyebbülök, de a haverom merőn tanulmányozza Rhea-t. Pontosabban nem csak tanulmányozza, hanem méregeti. Tetőtől talpig.
- Bocs fiúk, de vissza kell mennem dolgozni. Kértek még valamit?
- Talán majd később. - mondom.
- Oké. - majd elforul, Rhea-t is húzva magával. - Te kérsz valamit? - kérdi a húgától.
- Aha. Egy csokis meg egy oreos fánkot.
- Ez a csaj tudja, mi a jó. - jegyzi meg Rowan.
- Tetszik neked? - kérdem kíváncsian.
- Dehogy. Cuki meg minden, de nem az esetem. - mondja, de közben nem néz a szemembe, innen tudom, hogy több mint valószinű, hogy hazudik. - Amúgy meg kicsit bogarasnak tűnik.
- Ha arra gondolsz, hogy bolond, akkor tévedsz. Sascha beszélt nekem róla.
- Mit mondott?
- Mért érdekel? - húzom az agyát.
- Csak kíváncsi vagyok. - vonja meg nemtörődöm módon a vállát.
- Tetszik neked. - most nem kérdezem, hanem kijelentem.
- Mondtam már, hogy nem! - erősködik, de nem hiszek neki. - Amúgy meg nem találod furcsának, hogy a teliholdról beszélt?
- Először gyanúsnak gondoltam. De gondolj csak bele, mégis honnat tudna rólunk?
- Ez igaz, de akkor is fura. Mintha valamiről nem tudnánk. - túrt bele a hajába és Rhea irányába fordult.
- Mégis miről?
- Azt nem tudom.
Pár perc múlva fél három. Van egy tervem azzal kapcsolatban, hogy Sascha-val töltsek egy kis időt kettesben.
- Megtennél nekem egy szívességet? - kérdem Rowan-től.
- Attól függ.
- Hívd el Rhea-t valahova, mert szeretném hazavinni Saschat. - a tervemben még az is benne van, hogy útközben felvetem, hogy elmehetnénk együtt ebédelni.
- Hát jó. De tartozol nekem. - egyezik bele.
- Mintha nem örülnél, hogy vele lehetsz. - jegyzem meg gúnyosan.
Ő csak megforgatja a szemét és épp készül felállni, amikor nemvárt vendég lép be a Smile-ba. A francba! Az a bájgúnár. Odalép Sascha-hoz és egy futó csókkal köszönti, amitől felfordul a gyomrom.
- Egy perc és jövök. Csak összszedem a cuccaimat. - mondja Sascha, majd hátramegy oda, ahova csak a személyzet léphet be.
- Szia Rhea! - köszön Rhea-nak, aki nem felel vissza neki, csaki bizalmatlanul méregeti. Ügyes kislány! Ő sem kedveli. - Jól nézel ki ma. - mondja, miközben alaposan végigméri.
Szemét seggfej! Sascha sokkal jobbat érdelmel ettől. Legszívesebben kiharapnám a torkát a rohadéknak.
- Mondd, hogy rosszul láttam és az imént nem a barátnője húgát stírölte. - szólal meg színtelen hangon Rowan, ami nála nem jó jel.
- Sajnos jól láttad.
Megérkezik Sascha és együtt elmenni készülnek. Sascha felém néz és rám mosolyog, amit megpróbálok viszonozni, de erőltetettre sikerül. Az a seggfej átöleli a derekát és együtt lépnek ki az ajtón. Rhea egy darabig bámulja őket. Bár az arcáról nem tudok olvasni, érzem, hogy neki sem tetszik a nővére barátja. Ez jó. Talán a segítségemre lehet, hogy eltávolítsuk ezt a ficsúrt az útból.
- Ez jól keresztbe húzta a terveimet. - jegyzem meg halkan, amikor látom, hogy elhúznak egy drága Mercedes-szel.
Rowan
Hunter-ral már órák óta csatangoltunk az erdőben és élveztük a telihold mágikus erejét. Az ezüst égitest olyan hatással van ránk, mint a nap a napelemekre, feltöltött minket erővel. Ettől lettünk különlegesebbek az embereknél. Minden vérfarkas imádja a teliholdat. Leírhatatlan érzés a fényébe sütkérezni.
Habár farkas alakban nem tudunk beszélni, de képesek vagyunk telepátia segítségével kommunikálni. Sajnos emberi testben ezt nem tudjuk alkalmazni, bár sokszor nagyon jól jönne.
Egy verseny? - kérdi Hunt.
Tudod jól, hogy te győzöl, nem kell ezért lealázni engem.
Igaz, ami igaz. - értett egyet, közben elképzeltem, ahogy önelégülten vigyorog.
Hunter a leggyorsabb vérfarkas, akit ismerek. Ezért féltékenynek kéne lennem, de azzal vígasztalom magam, hogy bármikor elverem őt. Szóval, így megoszlanak köztünk a jó képességek. Ő a gyors, én az erős.
Unalmas vagy, megyek levadászok valamit. Azt hiszem nyúlakat hallottam a közelben. - azzal el is sprintel, csak egy szürke mozgó testet lehet látni, ahogy egyre távolódik.
Mivel tudom, hogy nem érném utol, csak céltalanul indulok el valamerre. Ha jól tudom körülbelül még két óra van napfelkeltéig, addig jó lesz a ruháim közelébe kerülni, mert nem lesz kedvem korán reggel meztelenül csatangolni az erdőben.
Már percek óta csatangolok, amikor megérzem, hogy egy ember van a közelben. Megállok és mégjobban a szagokra koncentrálok. Ismerős illat kúszik az orromba. Na ne! Ez nem lehet! Csak a képzeletem játszik velem.
Futva indulok az illat irányába. Muszáj meggyőződnöm róla, hogy tévedek. Mégis mit keresne itt hajnalban? Még sötétség van, méghozzá egy erdő nem biztonságos.
Egyszer csak megtorpanok, amikor megpillantom az apró alakot egy kis tisztás közepén. Mozdulatlanul áll, arcát a hold felé fordítja. Hosszú haja ezüst színűnek tűnik a halvány fényben. Ha jól látom pizsama van rajta, egy sötét rövidnadrág és egy világoskék póló. Valahogy megérzi a jelenlétemet és felém fordul. Arra számítok, hogy megrémül és elszalad. Ehelyett rám emeli tiszta tekintetét és kíváncsian tanulmányoz. Első alkalommal is ugyanígy nézett rám, de ez most nem normális. Egy hatalmas, fekete, félelmetes vadállat vagyok. Félnie kéne tőlem! Ez a lány tényleg őrült, a rohadt életbe! Már az sem normális, hogy ebben az időpontban az erdőben kóborol, de ő még egy farkastól sem ijed meg.
És a szívem mélyén örülök ennek...
Azt akarom, hogy jöjjön ide hozzám és simogasson meg. Bújjon hozzám, túrjon bele a bundámba és kényeztessen, mint egy házikedvencet. Aztán, mikor feljön a nap és újból ember leszek, akkor másképp is kényeztessen. Mert hát minden telihold után iszonyú kanos vagyok és most senki mást nem tudok elképzelni a vágyaim kielégítésére, mint ezt a kis szöszit. Mi az, hogy most? Mióta először megláttam, az ágyamba akarom tudni. Habár tudom, hogy ez nem jó ötlet. Olyan kicsi és törékeny, hogy biztos bántanám, miközben elveszítem a fejem. Nekem biztos elképesztő élmény lenne vele lenni, de neki nem valószínű. Mégis mért pont őt kívánonom ennyire?! Egyáltalán nem passzol hozzám, méghozzá őrült is.
Mire észbe kapok az erdő belseje felé indul. Mégis mit művel? Ha most emberi alakban lennék a hátamra dobnám és haza vinném. Úgy értem hozzám.
Nem akarom egyedül hagyni, ezért követem. Amúgy is kíváncsi vagyok, hogy mit akar csinálni az erdő kellős közepén. Tudja, hogy követem, mert néha-néha hátra pillant. Amikor a patakhoz ér, megáll és körbenéz. A lassan világosódó égboltnak köszönhetően megpillantja a ruháimat, amiket egy kisebb sziklán hagytam. Valamiért rossz előérzetem támad.
Odaszalad a ruhákhoz, majd egy huncut mosolyt követően felveszi őket a földről.
Ezt nem teheti!
Már az sem érdekel, hogy megijed, gyorsan odaszaladok hozzá és a fogammal elkapom a nadrágom szárát. Nem engedi el, sőt úgy tűnik, hogy nagyon jól szórakozik. Ez egy darabig így megy. Én próbálom elvenni tőle, de ő maga felé húzza. Enged a szorításon, én pedig azt hiszem, hogy feladja, de ekkor egy hirtelen rántással a farmerem kicsúszik a fogaim közül, ő pedig elrohan. Mit ne mondjak, cseles a kislány.
Mielőtt utána indulnák, hirtelen rádöbbenek valamire. Tudja. Tudja az igazságot rólam. Ezért nem fél tőlem. Tudja, hogy az enyémek a ruhák. Játszik velem, mert tudja, hogy nem fogom bántani. De mégis honnan a búbánatból?
Elhatározom, hogy kiderítem, de először is vissza kell szereznem a ruháimat, ha nem akarok pucér seggel parádézni a felkelő nap első sugaraiban.
Habár farkas alakban nem tudunk beszélni, de képesek vagyunk telepátia segítségével kommunikálni. Sajnos emberi testben ezt nem tudjuk alkalmazni, bár sokszor nagyon jól jönne.
Egy verseny? - kérdi Hunt.
Tudod jól, hogy te győzöl, nem kell ezért lealázni engem.
Igaz, ami igaz. - értett egyet, közben elképzeltem, ahogy önelégülten vigyorog.
Hunter a leggyorsabb vérfarkas, akit ismerek. Ezért féltékenynek kéne lennem, de azzal vígasztalom magam, hogy bármikor elverem őt. Szóval, így megoszlanak köztünk a jó képességek. Ő a gyors, én az erős.
Unalmas vagy, megyek levadászok valamit. Azt hiszem nyúlakat hallottam a közelben. - azzal el is sprintel, csak egy szürke mozgó testet lehet látni, ahogy egyre távolódik.
Mivel tudom, hogy nem érném utol, csak céltalanul indulok el valamerre. Ha jól tudom körülbelül még két óra van napfelkeltéig, addig jó lesz a ruháim közelébe kerülni, mert nem lesz kedvem korán reggel meztelenül csatangolni az erdőben.
Már percek óta csatangolok, amikor megérzem, hogy egy ember van a közelben. Megállok és mégjobban a szagokra koncentrálok. Ismerős illat kúszik az orromba. Na ne! Ez nem lehet! Csak a képzeletem játszik velem.
Futva indulok az illat irányába. Muszáj meggyőződnöm róla, hogy tévedek. Mégis mit keresne itt hajnalban? Még sötétség van, méghozzá egy erdő nem biztonságos.
Egyszer csak megtorpanok, amikor megpillantom az apró alakot egy kis tisztás közepén. Mozdulatlanul áll, arcát a hold felé fordítja. Hosszú haja ezüst színűnek tűnik a halvány fényben. Ha jól látom pizsama van rajta, egy sötét rövidnadrág és egy világoskék póló. Valahogy megérzi a jelenlétemet és felém fordul. Arra számítok, hogy megrémül és elszalad. Ehelyett rám emeli tiszta tekintetét és kíváncsian tanulmányoz. Első alkalommal is ugyanígy nézett rám, de ez most nem normális. Egy hatalmas, fekete, félelmetes vadállat vagyok. Félnie kéne tőlem! Ez a lány tényleg őrült, a rohadt életbe! Már az sem normális, hogy ebben az időpontban az erdőben kóborol, de ő még egy farkastól sem ijed meg.
És a szívem mélyén örülök ennek...
Azt akarom, hogy jöjjön ide hozzám és simogasson meg. Bújjon hozzám, túrjon bele a bundámba és kényeztessen, mint egy házikedvencet. Aztán, mikor feljön a nap és újból ember leszek, akkor másképp is kényeztessen. Mert hát minden telihold után iszonyú kanos vagyok és most senki mást nem tudok elképzelni a vágyaim kielégítésére, mint ezt a kis szöszit. Mi az, hogy most? Mióta először megláttam, az ágyamba akarom tudni. Habár tudom, hogy ez nem jó ötlet. Olyan kicsi és törékeny, hogy biztos bántanám, miközben elveszítem a fejem. Nekem biztos elképesztő élmény lenne vele lenni, de neki nem valószínű. Mégis mért pont őt kívánonom ennyire?! Egyáltalán nem passzol hozzám, méghozzá őrült is.
Mire észbe kapok az erdő belseje felé indul. Mégis mit művel? Ha most emberi alakban lennék a hátamra dobnám és haza vinném. Úgy értem hozzám.
Nem akarom egyedül hagyni, ezért követem. Amúgy is kíváncsi vagyok, hogy mit akar csinálni az erdő kellős közepén. Tudja, hogy követem, mert néha-néha hátra pillant. Amikor a patakhoz ér, megáll és körbenéz. A lassan világosódó égboltnak köszönhetően megpillantja a ruháimat, amiket egy kisebb sziklán hagytam. Valamiért rossz előérzetem támad.
Odaszalad a ruhákhoz, majd egy huncut mosolyt követően felveszi őket a földről.
Ezt nem teheti!
Már az sem érdekel, hogy megijed, gyorsan odaszaladok hozzá és a fogammal elkapom a nadrágom szárát. Nem engedi el, sőt úgy tűnik, hogy nagyon jól szórakozik. Ez egy darabig így megy. Én próbálom elvenni tőle, de ő maga felé húzza. Enged a szorításon, én pedig azt hiszem, hogy feladja, de ekkor egy hirtelen rántással a farmerem kicsúszik a fogaim közül, ő pedig elrohan. Mit ne mondjak, cseles a kislány.
Mielőtt utána indulnák, hirtelen rádöbbenek valamire. Tudja. Tudja az igazságot rólam. Ezért nem fél tőlem. Tudja, hogy az enyémek a ruhák. Játszik velem, mert tudja, hogy nem fogom bántani. De mégis honnan a búbánatból?
Elhatározom, hogy kiderítem, de először is vissza kell szereznem a ruháimat, ha nem akarok pucér seggel parádézni a felkelő nap első sugaraiban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése